KUPAGYŐZELEM

 Ugyan nem Taigetosz néven, hiszen az osztály egyesített csapataként játszottunk, de az osztály képviseletében vettünk részt a gimnázium öregdiákjainak rendezett kupán. Sokat beszéltünk róla előzetesen, nagy reményeink voltak, és megmozgattunk nem csak az osztályból minden hadra foghatót, hanem a fiatalabb testvérek, focis társak közül is mozgósítottunk párat. A sorsolás szerencsésen sült el annyiban, hogy a szenior kategóriába kerültünk, de annak legfiatalabb tagjaként, magunknál tehát csak öregebbekkel játszottunk.

Első meccsünkön egy valóban szenior, nálunk több mint tíz évvel korábban érettségiző osztály ellen mérkőztünk meg. És bár mezőnyben borítottuk a pályát, a befejezések nem jöttek össze, több ziccert is kihagytunk, illetve a kapus védett többször hihetetlen helyzetekben, és bár nincs kétségünk, hogy ha továább játsznk, ahmarosan jött volna a gól, a rövid, mindössze 15 perces játékidő végén 0-0-val zártunk.

Második meccsre egy hasonlóan valódi szenior csapat következett, és itt már nem maradtak ki a helyzetek, Varga mesterhármast szerzett, de a többiek is kilőtték magukat, 6-0-s győzelemmel javítottuk a gólarányt.

Következő ellenfelünk megszerezte ellenünk a vezetést, de megnyugtatóan kiegyenlítettünk, és hamarosan megszereztük a vezetést is. Az ellenfél fölösleges feszültséget hozott az egyébként barátságos tornára, ám mi nem velük foglalkoztunk, hanem a gólokkal, szereztünk is belőle ötöt öt különböző gólszerző révén.

A csoportelsőség kérdését így az egy évvel előttünk végző osztály Kemény Marci nevével jelzett válogatottja ellen dönthettük el. Talán valamivel jobbak voltunk mezőnyben, de amíg gól nem volt, háromesélyesnek tűnt a találkozó. Márpedig sokáig nem esett gól. Az utolsó másodpercekben, mikor a síp már a játékvezető szájában volt, Márialigeti elfutott a szélen és beadását Varga a hálóba lőtte, ezzel meglett a győzelem és a csoportelsőség.

A negyeddöntőt így átléptük, az elődöntőben pedig győzelmi ambíciókkal léphettünk pályára. Zsidi Lőrinc két zseniális góljával hamar elhúztunk, Róna gólja után pedig már egész kényelmesen érezhettük magunkat. Talán kicsit túl kényelmesen is, mert az addig nem sokat támadó ellenfél szerzett két gólt, illetve az egyiket mi szereztük a nevükben, mindenesetre a vége szorosabb lett, mint a játék képe sugallta volna, de 3-2-vel így is mi jutottunk tovább.

A döntőben egy olyan, cserkész köröben szerveződő csapattal mérkőztünk meg, ahol két játékos is az Amberboy vezetéknevet viseli, amivel ők is jól jártak, de mi is, hiszen a mi Amberboyunk fel tudott készíteni bennünket a játékstílusukból. A meccset Zsidi L. és Varga két-két góljával 4-1-re nyertük, eredmény szempontjából simán, de a meccs képe alapján akár máshogy is alakulhatott volna. Viszont a kulcsmomentumokból mi jöttünk ki jobban, a kapufa is kisegített, de legfőképpen mindenki azt tette hozzá a döntőhöz (és az egész kupához), amit tud: Görög védett, Zsidi K. és Róna szereltek, Amberboy, Márialigeti és Tinkó dolgoztak a mezőnyben, Zsidi L. és Varga verték a gólokat. Szép győzelem volt! 

A kupán részt vettek: Amberboy, Görög, Márialigeti, Szakács, Róna, Tinkó, Varga, Zsidi K., Zsidi L.

gólszerzők: Varga 6, Zsidi L. 6, Amberboy 2, Zsidi K., Márialigeti, Tinkó, 
Róna 

A hírek

Hát úgy néz ki idén is téli álmot alszunk.

Majdnem

Az élet kegyetlenségéből vett újabb fejezetekkel kellett ismét szembesülnünk. Létszámhiányos mivoltunkat most egy fél A-ligás csapat egészítette ki. Így létszámra megvoltunk, meg még el is tudtuk kezdeni a meccset.
A sűrű levegő eléggé megnyomott minket, nehéz volt ebben dolgozni, futni; többször átszerveztük a csapatot, illetve az eredeti tervekkel ellentétben tényleg az összes tartalék embert be is vetettük. Sok sikerünk ennek ellenére nem volt, az első két gólt mi kaptuk, a szokásos hibáinkból.
A félidő vége előtt aztán nem sokkal Seltsamot kiállították hatoson kívüli kezezésért. A gólvonalra Görög állt, de az emberhátrányos időszak hőse inkább Pásztor, aki először blokkolta a szabadrúgást, a következő akcióból pedig egyedül végigment a pályán és a kapust is szétfutva emberhátrányban szerzett gólt.
A félidőt mégis 1-3-as állással értük el, meg aztán később volt 1-4 is, hogy miért, azt inkább hagyjuk. Mezőnyben viszont egész káprázatosak voltunk, állítólag az ellenfél egyik játékosa megkérdezte, mennyi az állás (4-1), majd visszakérdezett, hogy kinek. Illetve egy semleges szakértő is úgy nyilatkozott, utólag, hogy megettük az ellenfelet, simán nyerhettünk volna.
Hát talán a helyzetkihasználás nem volt olyan jó. Na de vegyük sorra a gólokat, Purosz jött kétszer, egyszer csak beverte, egyszer meg átpörgette a lecsüccsenő kapus fölött. De nehogy azt higyje bárki, hogy ezzel közeledett az állás, mert közben kaptunk is kettőt, 6-3 is volt az állás, mondjuk úgy, hogy amennyi nyertünk azzal, hogy Seltsam kiment a mezőnybe, annyit vesztettünk azzal, hogy a kapuból elment.
A végén Seltsam letette a névjegyét, ő is lőtt két gólt. Sajnos második gólja későn jött, utána már csak másodpercek voltak hátra, így az egyenlítés nem sikerült.
Mit kellene mondani az egész őszi idényről? Kegyetlen neház volt, kevesen voltunk, sajnos rendszeresen külsősöket kellett hívni. Jó lenne, ha ezt nem kellene. Eredményeink vegyesek, két győzelem és két döntetlen az, aminek örülni lehet, lehetőleg ezeket véssük emlékezetbe, amúgy a nyolccsapatos bajnokság hetedik helyén állunk.
A házi gólkirályunk idén is Amberboy Domonkos hét góllal, egyébiránt tizenkét játékos szerzett legalább egy gólt.
From Taigetosz Club - Dinamo Germán 5-6
   kapu: Seltsam, Görög
   mezőny: Görög, Hlavacska, Palágyi, Pásztor, Purosz, Sáróy, Seltsam
   gól: Purosz 2, Seltsam 2, Pásztor

Mesterhetes

Újabb zseniális meccshez érkeztünk, mely aztán a későbbiekben még zseniálisabb lett. A keretkialakítás szokás szerint kaotikus volt, az egykori osztálytársak közül négy gyűlt össze, őket a már ismert Palágyi és az újonc Izsák egészítette ki. Fekete játékosból végtelen lehetett volna, de mivel a szervezők és a összes legendák csapata ellen játszottunk, akik felismerték volna, ha be nem nevezett játékos van. Ezért kellett olyan játékost hozni, akit nem ismernek fel. :)
Na de a meccsen... hát a játékosokon végignézve nem mi tűntünk esélyesnek. Szerencsére nem esélylatolgatással foglalkoztunk, hanem góllövéssel. Első gólunkat Görög szerezte, közelről, Palágyi beadása után. A második szöglet után esett, Izsák beadását Perczel rúgta rá középről és közép-távolról, és a kapus érintésével gól lett belőle. Ezután elkezdtük kapni a gólokat, hármat is, de Palágyi szép hosszúsarkos lövéssel egyenlített. Ekkorra már Sáróy is befutott, és volt cserénk is, akinek tehát épp szétszakadt a tüdeje, az pihenhetett egy kicsit. A félidő vége előtt bekaptuk a negyedik gólt is. De olyanok vagyunk, mint a boldog nyugdíjas, aki csak a szépre emlékezik, tehát a bekapott gólokat említésen kívül ne részletezzük.
Inkább részletezzük azt, hogy bár a második félidő nagy részét hátrányban töltöttük, kifejezetten jól játszottunk, főleg magunkhoz képest. Ebben benne volt, hogy kisegítőink, Izsák és Palágyi hatalmas játékosok, technikabeli és gyorsaságbeli képességeik révén sorozatosan nyerték a párharcokat, és meggátolták, hogy A-ligás sztárokkal teletűzdelt ellenfelünk véglegesen ledominálhasson minket. Dicséret illeti Görögöt és Perczelt is, akik felnőttek a feladathoz, sok mozgással, passzokkal, labdaszerzésekkel járultak hozzá a csapatjátékhoz, na meg azzal, hogy az első félidőben mindketten megszerezték első szezonbeli góljukat, ami utóbbi játékos esetében az érettségi óta az első tétmeccsen szerzett gól is egyben. És ha Perczelt megdicsértük első góljáért, akkor Sáróyt is dicsérjük meg első pontos passzáért.
A csapat negyedik gólját Görög szerezte, Palágyi hátragurítása után megeresztett igen pontos lövéssel. Az ötödik és a hatodik Palágyié, az ötödikre szerkesztőségünk nem emlékszik, a hatodik szép felsősarkos lövés volt.
Mint már céloztunk rá, a második félidőt végig hátrányban töltöttük, néha egyel, néha kettővel, szerencsére háromig nem értünk el soha mert az már végzetes lett volna. A sok bekapott gólban benne volt az is, amikor hátvédünk a térfél közepéről szép ívben, kapusunkat megkerülve csavarta be a labdát a kapukba.
Aztán két perczel a vége előtt olyan esemény történt, amire méltán leszünk büszkék, ezért lassítva meséljük el. Tehát Izsák a balösszekötő helyén átvett egy ívelést, és két védő között bevitte a labdát a hatosig. Mivel elállták az útját, inkább keresztbe passzolt. És itt megint lassítsunk, és gondoljuk át, hogy negyven perc futás és küzdés után még vannak, akik elindulnak a saját térfelükről, hogy hátha, hátha szükség lesz rájuk támadásban, és rég elhalt tüdőszövetük utolsó véres cafatait megerőltetve még egyszer és még egyszer lefutják azt a távot ami a két kaput elválasztja egymástól... mert bizony hőseink ezt tették, és amikor Izsák keresztbe gurította a labdát az ellenfél hatosán, akkor ott nulla védőre két támadó jutott, és Perczel György lábára jutott a labda, aki egy valódi '48-as szabadságharcos hősiességével begurította azt a leguggoló kapus lába mellé a rövid sarokba.
Több szavunk erre nincs. Felvittünk egy pontot a Taigetoszra. Jóval erősebbnek tartott ellenfél ellenében ez hatalmas teljesítmény.
From Taigetosz Club - Bölcsész All Stars 7-7
   kapu: Seltsam
   mezőny: Görög, Izsák, Sáróy, Palágyi, Perczel
   gól: Palágyi 3, Görög 2, Perczel 2

A húsz perc hírnév

Kezdjük az elején, egy cserével de elég erősen voltunk meg. Mi megvoltunk. Az ellenfél kevésbé, ők nem vették észre, hogy a hétközben még megváltozott az időpont, és 45 perccel későbbre készültek. Hosszas tanácskozás következett, hogy mi legyen. Közben fél figyelmünkkel játszottunk egy barátságos meccset az EBB69 FC ellen, 1-1 lett, részünkről Görög szerezte a gólt. Az Air Xanyival való hosszas egyezkedés során felemlegetésre került, hogy ők milyen rendesek voltak tavaly amikor fordított helyzetben késve lejátszották a meccset. Végül abban egyeztünk meg, hogy aki még tőlük megérkezik azokkal játszunk egy félidőt és az egy félidő alatt kialakuló eredményt fogjuk végeregménynek tekinteni.
Azonban most gyilkos erős csapatunk volt, nem lehetett nekünk ellenállni. Szórtuk a gólokat, Amberboy kezdte, Hlavacska folytatta kétszer is, aztán megint Amberboy, a végén Pásztor. Előrejátékban egyértelműen jobbak voltunk, csatáraink elég könnyen tudtak helyzeteket kialakítani. Mondjuk röviden ennyi. Amúgy előre megjósoltuk, hogy Amberboy most két gólt fog szerezni, csak mert mostanában mindent kettesével gyárt.
5-1-el lett vége a félidőnek, akkor viszont el kellett mennünk. Jó esetben mindenki sportszerűnek tartja ezt így. A három ponttal nagy lépést tettünk a hetedik hely megszerzéséért folyó versenyben.
From Taigetosz Club - Air Xanyi 5-1
   kapu: Seltsam
   mezőny: Amberboy, Erdei, Görög, Hlavacska, Pásztor
   gól: Amberboy 2, Hlavacska 2, Pásztor

Az égiek

Eddigi zseniális eredményeink alapján a hetedik helyet foglaltuk a bajnokságban, és a nyolcadikat fogadtuk, igazi vérbeli rangadó jött tehát össze. Nagy kár azonban, hogy a csapat nem igazán jött össze, és zsoldosokkal kellett feltölteni sorainkat, akik nem biztosan érezték át a tét súlyát.
A sok helyről érkező játékos összjátéka szükségszerűen kaotikus volt. Magyarra fordítva egyáltalán semmilyen összjátékra nem voltunk képesek, sem védekezésben, sem támadásban. Így érthető, hogy nem sok sikerünk volt. A meccs előtti taktikai értekezleten a futómennyiséget állította középpontba edzőnk, hogy sok okos futással létszámfölénybe kellene kerülnünk azon a térfélen, ahol a labda van. Ennek gyakorlatilag a tökéletes ellentéte valósult meg, végig hátrányban voltunk kénytelenek játszani.
Góljainkat Seltsam és Purosz szerezték. Előbbi egyéni akcióból, a saját térfélről indulva, két védő kicslezése után lőtt kapufás gólt; utóbbi kiugratás után a kapus fölött átemelve.
From Taigetosz Club -  Szent Anna FC 2-3
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Palágyi, Purosz, Sáróy, Seltsam, Tinkó
   gól: Seltsam, Purosz

Most pihetnünk egyet

És jól kialudtuk magunkat